Sajnos meg mindig Cuzcoban vesztegelunk, de talan egy ejszakai busszal kijutunk a blokadon.
A folytatas. A Machu Picchura "maffia" altal uzemeltett busszal lehet csak felmenni potom 7 dollarert. 5.20-ra kimentunk a megallohoz, igy is csak az 5. -egyebkent konfortos- buszra fertunk fel. Az eso ejszaka szakadt, hajnalra ez csak csendes monotoniaba csapott at. Igy esovedovel, esokabatban kezdtuk a turat. A Helyre nem lehet elelmiszert be vinni, papir szerint muanyag uveget sem, de azert nem szoltak. A hatizsak merete csak 20-25 literes lehet maximum, kulonben le kell adni. Mivel mar rengetegen voltak, igy siettunk a Waynapicchu fele, hogy beferjunk a 400-as keretbe. 1 ora 20 perces varakozas utan 82.nek jutottam be. (Ugyanis 7 oratol inditanak 200 fot, majd 10 oratol ujabb 200-at)
A "kellemes" kaptato utan ertunk fel a csucsra, utkozben pihenes gyanant gyonyorkodtunk a minket korulvevo paratlan tajban. Neha-neha az akorrmar foszladozo kodbol elobukkant a romvaros egyik masik reszlete. A csucsra ki lehetett volna tenni mar 9-kor a megtelet tablat. A repedesek szikla hasadekok kozott neha koteltancos modjara, egyensulyozva tudtunk csak haladni. Megerte a faradozast, az eg teljesen kitisztult, a kod felszallt, a felkelo nap sugaraiban pompazo Machu Picchu megmutatta arcat. Itt megint egy csomo legenda kering, hol a kondorhoz, hol egy lomha krokodilhoz hasonlitjak az alig hatszaz eves romvarost. Rengeteg foto utan, viszonylag gyorsabban leertunk a hegyrol, kifele is ala kellett irnunk a latogato konyvet... Mivel csak egy orank maradt a 12-es talalkozopontig, igyekeztunk ugyes-bajos dolgainkat elintezni. A bufe azonban igazi meglepetest (megrokonyodest) okozott, egy uveg asvanyviz, amit Cuzco foteren 1 solert megkaptunk itt 11 solba kerult.
A vezetonk most nem volt oly lelekes, mint a tegnapi, de se baj, meg egy fajta elkepzelest meghallgattunk a varos eredeterol, es a lathato romok mibenleterol. A kozos vezetes utan szabadprogram kereteben, ki-ki meg felfedezhette az be nem jart teruleteket. Mi is ezt tettuk, egy korabban vasarolt konyv alapjan. A banyaban napozas kozben kozelunkbe mereszkedett egy vizkacsa vagy pampai nyul (a csincsillahoz hasonlithato inkabb) amit gyrsan megorokitettunk.
3 fele felmasztunk a felso ortoronyhoz, hogy az utikonyvekbol ismert perspektivabol is keszitsunk egy par fotot. Varazslatos hely ez, de igy, hogy nem tudhatjuk a funkciojat, multjat, mit mire hasznaltak az inkak, igy egy kicsit diszlet szeru. Nem ereztem a hely szellemet, nem volt "bizserges". Csak amulat, mennyi ember munkajat, verejteket rejti a hegyekkel korulvett "platon" elterulo csillagaszati, vallasi, gazdalkodasi kozpont.
Hazafele az inka osveny (Camino inka) egy reszet valasztottuk, bo egy ora gyaloglas utan szomjasan rogytunk le az elso vendeglo teraszan, kovetve az utastarsainkat.Pillanatok alatt nyolcan megittunk 5 liter sort.
A vacsorat a szallasunk vendeglojeben ettunk, s vegre befejeztuk a "bemutatkozast". A Feri szuletesnapjara perui Happy birthday szolt. Az alpaka utan meg a tengeri malaccal senki sem probalkozott. Igyekeztunk idoben agyba kerulni, mivel masnap a vonatunk 5.30kor indult
