HTML

perubolivia

Útinapló a "születésnapi" túrámról

Friss topikok

  • franko: mi is most jöttünk haza, a magassági betegség kemény volt.. Hányinger, pánikroham a nonstop légszo... (2009.04.10. 19:17) Cuzco
  • baphomet: És a folytatás??? (2008.11.09. 02:47) Arequipa
  • lidi43: Hiába várom az utolsó jelentkezésedet,pedig a program szerint sok-sok élményben volt részetek.Váru... (2008.11.04. 20:07) Copacabana
  • ilonak: Szia! Érdeklődéssel (és persze kicsi irigységgel) olvasom a beszámolót. Egyelőre jobb és érzéklete... (2008.10.27. 09:57) Puno
  • lidi43: Sikerült regisztrálnom. Örülünk, hogy jól érzed magad, kíváncsian várjuk a további beszámolókat. P... (2008.10.23. 14:39) Ismet Cuzco

Linkblog

Huacachina-oázis

2008.11.11. 15:42 ariel21

A szabadnapunkat a homokfutózással kezdtük. Ezalkalommal több csúszás fért bele és talán még meredekebb, s hosszabb lejtőkön száguldoztunk. Jani deszkája egyszer megmakacsolta magát, de ügyesen megállt, s egy hatalmas homokfelhőből "szurtospetiként" jött elő. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A délutáni városnézéssel egybekötött borkostolóig jégkásás limonádé mellett a medencében és partján múlattuk az időt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A tavalyi földrengés hatalmas károkat okozott a főtér melletti templomban és az azt körülvevő házakban, valamint a város szélén élő szegényebbnegyedek vályogházaiban. Folyik a helyreállítás, de természetesen minden segítséget szívesen fogadnak. Így az a család is nagyon hálás volt, akinek -a csoportban összegyűjtött, feleslegessé vált, felajánlott- "ruhacsomagunkat" odaadtuk.

A perui borkostolónál teljesen el kell felejteni azokat az itthon megszokott körülményeket, mint üvegpohár, borkorcsolya stb.

A szőlőművelést errefelé "szabadon" művelik, hagyják a töveken a leveleket, indákat szabadon burjánzani, holmi kacsolással, kötözéssel nem izgatják a növényt. Elmondásuk szerint cukrot sem adnak a musthoz, mivel a talaj is más jellegű, sav sincsen a boraikban. (már ha lehet bornak nevezni azokat az italokat...)

Az első "pincészetben" a tulaj különleges helytörténeti gyűjteményét is "megcsodálhatjuk". Az italtartó cserépedények tetején kitömött krokodil, fóka, lajhár néz velünk szembe. A falakon értékes, s kevésbé értékes szőttesek, tollképek, festmények. Itt-ott egykét sírkamrából származó mágikus múmiafej, emberi csontokból épített vitorlásmakett.

A borokat egy bambusznádból merőbottá alakított eszközzel önti a "sommelié" a 2,5cm(!) magas gyűszűpoharunkba. Természetesen minden boruk "száraz", ám ízét tekintve inkább hasonlít egy rosszabb fajta otthoni likörre. A tökölyből készített piscu-t a must tartósításán kívül tisztán (pálinkaként) is kínálják. (Szerintem, mindkettő ihatatlan) Repetát senki nem nagyon kér. Egy-két palackot csak érdekesség képen veszünk.

Második helyen végig követhettük a szölő útját a taposástól egészen a lepárló készülék kivezetőcsövéig. Itt még likőrösebb ízüek a "borok", ezért itt több fajta piscu párlatot, illetve Bailey's típusú krémlikört kóstolhattunk. Ami viszont jól passzolt ezekhez a piákhoz a  mangó, füge lekvár, illetve a töltött desszert csokoládé falatkák.

Szilvinek és Verának készítetett születésnapi torta tényleg meglepetés volt. Az afroperui zenekar meghívása, szereplése telitalálat, köszi János!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://perubolivia.blog.hu/api/trackback/id/tr40763551

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.