Mar pár napja itthon vagyok, de igyekszem az utolsó napok történéseit is részletesen leírni, illetve, most már nem csak ékezeteket, de talán képeket is tudok majd hozzáfűzni.
Szóval a tegnap esti folklór program jól sikerült. A Chivayi helyi termelfürdőzés után egyesek "kipihenten" érkeztek a zenés-táncos estre. Az utcáról nézve, mintha egy lakóházba mentünk volna be a piac melletti vendéglőbe, ahol már rajtunk kivül Kínából, Chiléből érkezett vendégek is voltak. A terem végében felállított pódiumon játszott a 4 vagy öt? tagú "zenekar" az asztalok között üresen hagyott részen pedig helyi népviseletbe öltözött táncosok mutattak be táncokat illetve áldozati s egyéb szokásokat a jellevők bevonásával. Belépő nem volt, fogyasztani illett, s ezen kívül a szokásos borravalós tálka is körbe járt, ahova szabadon lehetett adakozni.
Reggel korán indultunk, hogy még a tömeg előtt érjünk a "kondor-lesre". A már ismert útvonalon indultunk a kanyon belseje felé, majd több kilátópontontot magunk mögött hagyva értük el célunkat, ahol szerencsére néhány áruson kivül nem igen voltak nézelődők.
Mint egy várvédők, foglaltuk el helyeinket a sziklaszirten s meredten bámultunk az előttünk tátongó majd 1000 méter mély völgybe. Több mint félórás kitartó figyelem után, kissé kételkedve fogadtuk, amikor János szólt, ott repül a kondor. egy alig 2 cm-nyi fekete pacát láttunk körözni a messziségben. Majd párperc elteltével egyre közelebb és közelebb róta a köreit, sőt hosszan repült megfigyelő bástyánk alatt is, így a szerencsések (köztük én is) fotót is tudtunk készíteni róla.
Hogy a várakozásunk ne legyen oly unalmas, a párszáz méterrel lejebb levő kilátópontig gyalog tettük meg az utat. Közben többször megcsodálhattuk még a kanyonban élő hatalmas keselyűk röptét. A helyi két indián törzs népviselete közötti különbségeket vethettük össze az árusító lányok-asszonyokon ruháján. Valamint egy újabb temetőhely és terepviszonyok tervezésére szolgáló kőszikla képével lettünk gazdagabbak.
Visszatérve Chivayba ismét egy svédasztalos ebédet vettünk igénybe, sokak szerint jobb, illetve gazdagabb választékú volt a tegnapinál. Arequipa feléindulva a városkapuban összefutottunk a másik Eupoliszos csoporttal. :-)
Délután 16.30 körül értünk vissza a hotelünkbe. Mi fürdés és pakolás helyett a jól bevált Ekekót kerestük fel, egy az ejszakai buszozás előtti kiadós vacsorá reményében. Persze utána még jutott idő némi mosdásra és hátizsákrendezésre is.
A beharangzott lábtartós, fényárban uszó, legkondis-fagyasztós, hangos zene-dvdvetítős busz helyett egy szolidabb, ám kényelmes, meleg, (takarót is kaptunk!) filmután elcsendesült busszal utazhattunk Nazca felé. A repülőgépre emlékeztető, meleg vacsorát is felszolgálták volna, de mi úgy tele voltunk, hogy erről lemondtunk.
Hajnal 6-kor a nazcai repülős társaság vendégházánál tett le bennünke a busz.
