A szabadnapunkat a homokfutózással kezdtük. Ezalkalommal több csúszás fért bele és talán még meredekebb, s hosszabb lejtőkön száguldoztunk. Jani deszkája egyszer megmakacsolta magát, de ügyesen megállt, s egy hatalmas homokfelhőből "szurtospetiként" jött elő.
A délutáni városnézéssel egybekötött borkostolóig jégkásás limonádé mellett a medencében és partján múlattuk az időt.
A tavalyi földrengés hatalmas károkat okozott a főtér melletti templomban és az azt körülvevő házakban, valamint a város szélén élő szegényebbnegyedek vályogházaiban. Folyik a helyreállítás, de természetesen minden segítséget szívesen fogadnak. Így az a család is nagyon hálás volt, akinek -a csoportban összegyűjtött, feleslegessé vált, felajánlott- "ruhacsomagunkat" odaadtuk.
A perui borkostolónál teljesen el kell felejteni azokat az itthon megszokott körülményeket, mint üvegpohár, borkorcsolya stb.
A szőlőművelést errefelé "szabadon" művelik, hagyják a töveken a leveleket, indákat szabadon burjánzani, holmi kacsolással, kötözéssel nem izgatják a növényt. Elmondásuk szerint cukrot sem adnak a musthoz, mivel a talaj is más jellegű, sav sincsen a boraikban. (már ha lehet bornak nevezni azokat az italokat...)
Az első "pincészetben" a tulaj különleges helytörténeti gyűjteményét is "megcsodálhatjuk". Az italtartó cserépedények tetején kitömött krokodil, fóka, lajhár néz velünk szembe. A falakon értékes, s kevésbé értékes szőttesek, tollképek, festmények. Itt-ott egykét sírkamrából származó mágikus múmiafej, emberi csontokból épített vitorlásmakett.
A borokat egy bambusznádból merőbottá alakított eszközzel önti a "sommelié" a 2,5cm(!) magas gyűszűpoharunkba. Természetesen minden boruk "száraz", ám ízét tekintve inkább hasonlít egy rosszabb fajta otthoni likörre. A tökölyből készített piscu-t a must tartósításán kívül tisztán (pálinkaként) is kínálják. (Szerintem, mindkettő ihatatlan) Repetát senki nem nagyon kér. Egy-két palackot csak érdekesség képen veszünk.
Második helyen végig követhettük a szölő útját a taposástól egészen a lepárló készülék kivezetőcsövéig. Itt még likőrösebb ízüek a "borok", ezért itt több fajta piscu párlatot, illetve Bailey's típusú krémlikört kóstolhattunk. Ami viszont jól passzolt ezekhez a piákhoz a mangó, füge lekvár, illetve a töltött desszert csokoládé falatkák.
Szilvinek és Verának készítetett születésnapi torta tényleg meglepetés volt. Az afroperui zenekar meghívása, szereplése telitalálat, köszi János!