Az utat berelt busszal tettuk meg, ezeknek a buszoknak kis mertekben eltero a szinvonaluk, de mindig jut mindenkinek hely es nem kell attol tartani, hogy most hagy ott bennunket az ut kozepen. Bar persze a 4000 meter fele vezeto szerpentin kanyarokat nemelyik azert kohecselve, egyesben tette meg. A hataratlepes a szokasos procedura kispapir, ket pecset, 200 meter gyaloglas a senki foldjen, majd ujabb ket papir es pecset s mar szalltunk is fel a buszra, ami a boliviai Copacabanaba vitt bennunket.

1 oras hajozas utan a Isla del Sol (Napsziget)en kotottunk ki. Szerencsere csak konnyitett hatizsakkal vagtunk neki a 200 meteres szintkulonbsegnek. Az inka lepcso utan e hegy tetejerol gyonyoru kilatasban volt reszunk, s a naplamente utolso sugarait a szallasunknal tudtuk mar lefotozni.

A szallasunk ismet remek, bar a melegvizet szolgaltato zuhany Szlavi szavaival "Ez nem semmi" (kepet majd mellekelek) igen csak bizarr. A vacsora, a ritkalevegoben tett tura utan meg szuperenbbnek tunt. Az estet a villanymelegitesu zuhany egyszerre torteno hasznalata zarta, akarom mondani zarlata, teljes sotetesegre, s igy gyors alvasra kesztette a tarsasagot.